Egy erdő közepén lakom, tehát miért is ne gombásznék?!
Tegnap éppen rengeteg rizike (fenyőalja) gomba csábított egy sétára.
Hmmm! Gyönyörű narancssárga, illatos, fűszeres, zamatos. Szedtem egy nagy kosárnyit.
Vacsora: rizike, némi lila pereszke, tinóru és pár szem vargánya. Semmi fakszni, csak egy kis olivaolajon megsütöm, pici sóval, esetleg a végén némi friss petrezselyem. Hozzá friss kenyér és hogy egy kicsit megbolondítsam, tejföl, chili szósszal keverve. Isteni!
Annyira illatos és ropogós az egész, hogy még most is érzem, hogy írok róla.
A maradékot eltettem a fagyasztóba. Télen is kell egy kis kényeztetés.
Nekem a rizike és a keserűgomba a kedvencem. Ez utóbbi inkább tavasszal van. Itt vidéken sokan úgy csinálják, hogy leforrázzák, vagy előfőzik, hogy a kicsit kesernyés íze eltűnjön. Nem tudom... én pont azt szeretem benne és szerintem a főzéstől pont a jellegzetes ízét és a roppanékonyságát veszti el.
A keserűgombát szintén csak olajon sütve szoktam csinálni, esetleg megfejelem egy kis juhtúróval (roppant jól illik hozzá), de akkor egy kis olivaolajjal, sóval bolondított paradicsom is dukál mellé.
A múlt heti gyűjtésből (vargánya, rizike és tinóruk) gombával töltött csirkemellet készítettem.
Mellé még a tavaly szárított és megőrölt gombaporból tejszínnel és vajjal egy kis mártás is került. Isteni volt! Hozzá a köret, saját készítésű krumpli-lángoska.
Azt hiszem ma keresek pár szép őzlábgombát és az lesz az ebéd rántva. Csak a bolondság kedvéért, a panírba egy hangyányi darált diót is teszek, mert az őzlábgomának egyébként is van egy kis dióíze.....meg amúgy is másfél hete minden nap diót szedek. Idén jó sok van hála istennek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése